„Láthatatlannak érzem magam. Mindig is az voltam: kamaszkoromban a barátnőim mellett, az osztályban, a párkapcsolatomban, a szüleim még ma sem értenek meg, talán sosem láttak igazán” – kezdte a beszélgetést egy fiatal nő egy szabadtéren tartott pszichológiai műhelyen. Kíváncsi lettem, ki beszél, ezért kinéztem a függőágyamból, de csak a baseball sapkája körvonalát láttam. Vajon milyen…
bővebben

A Hogyan szexeljünk messzire repít az időben. Újra az a tizenhét éves lány vagyok, aki bár körül van véve haverokkal, barátokkal, barátnőkkel, a szíve legmélyén mégis magányos. Határmezsgyén jár: már nem gyerek, de még nem is felnőtt. Sehová sem tartozik. Társak között egyedül Tara, Molly Manning Walker első – mától a mozikban is látható –…
bővebben

Gyermekként a szüleinkért, kamaszként a karizmatikus énekesért vagy színészért, fiatalként a plátói szerelmünkért. A rajongás végigkíséri életünket, szenvedéllyel és lelkesedéssel töltheti fel a mindennapjainkat, az idealizált személyről álmodozva talán mi is csillogóbbnak élhetjük meg magunkat és világunkat. Azonban egy határon túl a rajongás könnyen beszippanthat, és egy olyan fantáziavilágba zárhat be minket, amelyben egyre nehezebb…
bővebben

„A gyógyulás útja soha nem egyenesen halad előre” – írja Edith Eva Eger A döntés című könyvében. Gyógyulás pedig nem csak az lehet, amikor minden tünetünk megszűnik, hanem az is, amikor felismersz egy problémát, és dolgozni kezdesz azért, hogy jobban legyél. Az is, amikor időnként előjönnek régi minták, de már más szemszögből is látod őket….
bővebben

„Anya Istennel, apa a birkózással próbált megvédeni minket. Azt mondta, ha mi vagyunk a legkeményebbek, a legerősebbek, a legsikeresebbek, akkor nem eshet bántódásunk. Elhittem neki. Mind elhittük neki. Szerettük az apánkat. És szerettük a pankrációt” – narrálja a történetet a valós eseményeken alapuló Vaskarom elején Kevin, négy testvér közül a legidősebb, és még nem tudom,…
bővebben

„Úgysem lehet ilyenkor jót mondani” – tárják szét a kezüket legtöbben, amikor szóba kerül az,  hogyan lehet segíteni, vagy egyáltalán kapcsolódni egy gyászolóhoz. Ez az a mondat, ami igazolást ad ahhoz, hogy fordítsuk el a tekintetünket, és felmentést az alól, hogy közelebb menjünk egy olyan témához, ami már külső szemlélőként is nehéz érzéseket kelt. A…
bővebben

A krízist nem csupán mások elbeszéléséből ismeri, maga is megtapasztalta a kiégés mindent lebénító formáját. Ahogy ebből a helyzetből képes volt gyarapodni, az ma is segíti a munkájában. Kórházi önkéntesként szerzett tapasztalatai pedig meghatározóak voltak abban, hogy miképp érdemes segítőként odafordulni a kiszolgáltatott emberekhez. Dolgozott pszichiátriai osztályokon művészetterapeutaként, jelenleg pedig magánrendelésén, krízistanácsadó szakpszichológusként fogadja a…
bővebben

Sosem voltam nagy hírfogyasztó, 2020 tavaszán azonban tudatosan döntöttem úgy, hogy mellőzöm a hírek olvasását. A közösségi médiát görgetve igyekeztem a cikkek címe fölött is átsiklani a tekintetemmel. A COVID első hulláma néhány hete érte el Magyarországot, senki sem tudta, mi vár ránk, és mit kellene tennünk. Sok barátom és ismerősöm félt. Én is féltem….
bővebben

„Apa, elmegyek aludni, mert fáradt vagyok” – mondta a tizenkét éves nevelt lányom, és bevonult a szobájába. Az apukája elköszönt tőle, behajtotta az ajtót, majd a nappaliba ment. Utána a kamasz elővette a telefont, és chatelni kezdett az osztálytársakkal. Ekkor nyitottam be elköszönni tőle – a kezéből a telefon meg csak úgy röpködött, hirtelen nem…
bővebben

Alapjaiban megváltozott a viszonyunk a közösségi médiához: már nem csupán információkeresésre használjuk, hanem a mindennapjainkról is tájékoztatjuk általa a külvilágot. Napi sztorikban mutatjuk meg, hogy hol jártunk, milyen programon vettünk részt vagy éppen mit ettünk. Amennyire kínosnak számított egy évtizede a szelfizés, manapság szinte az életünk megszokott része. Az vált természetessé, hogy lényegében bárki számára…
bővebben